Történelmi érmet szerzett a női 4×200-as gyorsváltó: a rövidpályás világbajnokságokon még sosem sikerült dobogóra állni váltószámokban, női kvartettnek pedig még a nagypályás vb-ken sem jött össze az érem korábban. Most Pádár Nikolett, Ugrai Panna, Molnár Dóra és Ábrahám Minna csodát tett – bejöttek másodiknak az amerikaiak mögött. Igen, megverték az ausztrálokat (is).
“Azért egy érem jó lenne” – sóhajtott Máté Hunor, Ugrai Panna edzője a melegítőmedence mellett még a délelőtt folyamán, miután arról diskuráltunk, hogy a női váltóknál bármikor adódhatnak egészen elképesztő mélységek és magasságok. Elég, ha csak a négyes egyik tagjának van rossz napja, és az sokszor rántja magával a többieket is. Viszont a nők, ha felülnek egy hullámra, olyan teljesítményt képesek kihozni magukból, amit a férfiak még a legeslegjobb napjaikon sem. Egyszerűen mert ők – ilyenek.
Persze, ekkor még nehezen tudtuk elképzelni, hogy a mi lányaink odaérhetnek a dobogóra, elvégre az amerikai-ausztrál párost nem igazán szokták megszorítani, de persze a kínaiak bármikor képesek meglepetésre, bónuszként ott vannak legnagyobb európai riválisaink, az olaszok és a németek… Ilyen rémesen sűrű mezőnyben kellene csodát tenni – gondoltuk ekkoriban.
Az ugyanakkor már az előfutamok előtt kiderült, hogy hölgyeink egyáltalán nem feszültek rá a mai napra: a last call room előtt vidáman pózolgattak fotósainknak a Duna Aréna kék folyosóján, hogy aztán hihetetlenül okos úszással, edzőik útmutatásának simán megfelelve hatodik helyen lavírozzanak a döntőbe. Így elkerülték azt, hogy a középső négy pályán a nagy esélyesek hullámaiban kelljen vergődniük, de nem kerültek ki a legszélére sem (a 4×100-as gyorsváltó remekelt reggel, cserébe olyan hullámverésben kellett úsznia szinte mindenkinek, ami tizedekkel dobta meg az időeredményüket).
Estére az edzők azért csavartak egyet a felálláson: előre rakták Pádár Nikit és a befejező helyre Ábrahám Minnát – Kiki azért mégiscsak a legjobb 200-as, és úgy okoskodtak a szakemberek, hogyha az elején el tud menni a nagyhalakat mozgósító tengerentúliakkal, akkor egyrészt nincsenek hullámok, másrészt ad a többieknek is plusz önbizalmat, amikor ők következnek.
Na ebből lett az, hogy Pádár Kiki felbőgette a motorokat, és egy olyan 1:52-es első távot reccsentett, hogy Ugrai Panna az ausztrálokkal együtt ugorhatott be, és még ő is a piros vonalon belül tempózott. Már hogy világcsúcs részidőn belül. Ezt azért ízlelgessük… Illetve, egy frászt volt ideje bárkinek bármit ízlelgetnie, miután Panka nemhogy tartotta a riválisokkal a lépést, de elkezdett elhúzni tőlük. Az amerikaiaktól és az ausztráloktól is.
Ekkor kezdett az egész 2017-re hasonlítani, amikor a Duna Aréna teteje kezdett leolvadni a fiúk 4×100-as gyorsváltójának csodája láttán, elvégre ők is érmes helyen haladtak… Merthogy több ezren kezdtek ordítani, a VIP-páholyban komoly üzletemberek és kormánytagok ugráltak majdnem a székük tetején, plusz végre valahára a válogatott tagjainak egy jó része is ott tombolt a lelátón, miután Kós Hubert ellentmondást nem tűrő üzenetet küldött a csapat közös whatsapp-csoportjába, hogy márpedig fél nyolckor mindenkinek kint a helye, mert üvölteni kell a váltónak.
Szóval egy idő után tényleg mindenki kurjongatott, ekkoriban már a lányok is, elvégre Panna konkrétan egy teljes másodperces előnnyel, első helyen adta át a váltót Molnár Dórának féltávnál.
Délelőtt Dóri edzője, Horváth Tamás elég tömören közölte elvárásait tanítványával: “a harmadik ötvenen kicsit lepuhultál, azt kell este megfogni, határozottan tartani a tempót, 1:55-öt kell jönnöd, mese nincs.”
És ez most olyan nap volt, amikor Molnár Dóri 1:55.3-at jött.
Azt persze tudni lehetett, hogy itt a nyakunkra fognak mászni, mint ahogy az amerikaiak és az oroszok elénk is kerültek, az ausztrálok pedig nagyon komolyan szorongattak, azaz Ábrahám Minnának kellett megtartania a harmadik pozíciót.
Ő többet tett ennél. Elképesztő energiákat mozgósítva tartotta maga mögött az auszik szupersztárját, Lani Pallistert, miközben az oroszok befejező emberét nagyjából ötven méter alatt hagyta faképnél. Az utolsó százra fordulva az látszott, hogy az amerikaiakat már nem lehet befogni, viszont őrületes fej-fej melletti csata zajlott az ausztrálokkal a második helyért – Minna tempóiból azonban az érződött, hogy ő ezt az ezüstöt garantáltan nem fogja átengedni. S lőn: 0.21-gyel megelőzte Pallistert, így aztán robbant az aréna – második helyet ért az őrült száguldás.
Tényleg az volt: a 7:33.39 valami bődületesen nagy országos csúcs – a régiből csaknem hat (igen, 6) teljes másodpercet vágott le a szenzációs négyes, holott a dohai vb-n negyedik helyet érő időt az ereje teljében lévő Verrasztó-Jakabos-Kapás-Hosszú kvartett érte még el szinte napra pontosan tíz évvel ezelőtt.
A lányok még az eredményhirdetés után is hitetlenkedve elevenítették fel a történteket, leginkább arról beszéltek, hogy mindannyian mindent kiadtak magukból – a vízben is, és a parton is, amit a rekedtségük is bizonyított.
Mi pedig csendben mosolyogtunk, avagy ismét bebizonyosodott, hogy a hölgyek valóban képesek olyan teljesítményre, amiről azt gondoltuk, nem lehetséges…
Ez volt az est fénypontja, de addig is történtek jó dolgok, Kós Hubert például tartotta önmagával a lépést, ötödik úszása is országos csúccsal zárult – ahogy 100 háton első magyarként törte át a 49 másodperces határt, úgy 50-en úszott elsőként 23-on belül; mint mondta, ezen a távon reggelhez képest két tizedet javítani komoly előrelépés, azaz bár csak 7. helyen került be, bármi kijöhet a végén, hiszen az első ötöt 0.04 választotta el egymástól.
Sajnos, a másik ötvenen Komoróczy Lorának két század hiányzott a döntőhöz, míg Andor Benedek számára már az elképesztő élményt jelentett, hogy több ezer ember előtt úszhatott 100 vegyesen középdöntőt, de a 16. Helyen nem tudott javítani.
A fináléban szereplők közül Márton Richárdnak is maradt a 8. hely 200 pillangón, míg Sárkány Zalán saját bevallása szerint kissé eltaktikázta a 400 gyors fináléját, hiszen túl gyorsan rongyolt a táv első harmadában, és aztán elfogyott a végére, ám a 6. hely így is kiváló teljesítmény tőle.
