Pályafutása során először tudott 100 háton dobogóra állni egy világversenyen Kós Hubert, aki két nap alatt harmadszor döntötte meg a szám országos rekordját. Szabó Szebasztián nagyon odatette magát, bejött negyediknek 50 pillangón, Késely Ajna pedig délelőtt úszott olyan időt, ami jó volt 800 gyorson a 7. helyre.
Bár a legjobb idővel került a fináléba Kós Hubert, azért azt sejteni lehetett, hogy százon nem fogja tudni úgy “leuralni” a mezőnyt, mint jobb eséllyel kétszázon (ahol hét forduló van, nem három). És amit sejteni lehetett, az ellenfele az ismeretlenség homályából érkező ifjú orosz, Miron Lifintsev volt az aranycsatában. Hubi szinte végig elöl haladt, ám az utolsó métereken a 18 éves rivális még rá tudott tenni egy lapáttal, így centikkel előbb érte el a falat: 0.03-mal előzte meg olimpiai bajnokunkat.
Hubi tévés nyilatkozatára sokan rácuppantak, legalábbis az első felére, hogy “ilyen az, amikor visszaengedik az oroszokat”, holott a lényeges rész ezután következett: “mert ők tudnak versenyezni.”
Kós utóbb felhívta a figyelmet arra, hogy a mixed vegyesváltóval szintén világbajnoki címet nyerő ellenfél 22.3-at repesztett az első ötvenen, a világrekord közelében, “még jó, hogy bírta a végét, baromi jó sprinter a gyerek” – tette hozzá, avagy a 200-as specialisták az 50-en is jó sprinterekkel komoly csatát vívnak a közös, 100-as távon; most az orosz volt a jobb.
Igaz, Hubi bevallotta, hogy mivel ez nem olimpia, hazai pályán úgy gondolta, nekimegy a világrekordnak, “emiatt eléggé belekezdtem, a vége aztán nem lett olyan, amilyennek lennie kellett volna, de hol próbáltam volna meg, ha nem itt, hazai közönség előtt? Nem volt veszítenivalóm, nem pakoltam nyomást magamra, egyébként is, miért bánkódnék – ez egy vébéezüst, ráadásul nekem az első száz háton, bármilyen edzővel, bármilyen világversenyen, plusz országos csúcs, négy tizedre a világrekordtól, szerintem teljesen rendben van ez így.”
Szabó Szebasztián kedvenc távján, 50 pillangón homorított egy komolyabbat – jóllehet nyolcadikként csusszant be, a döntőben régi önmagát idézve úszott s jött be a szélső pályán negyedik helyre. Ideje (22.00) elmaradt egykori világrekordjától, ám a 21.75-tel ugyanítt végzett volna, merthogy az első három nagyot ment, különösen Noe Ponti – a svájci az elődöntő után ezúttal is megdöntötte a világrekordot (21.32). Szebi őszintén kijelentette: “Ez az évem nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, épp ezért volt fontos, hogy most meg tudtam mutatni, azért még mindig versenyképes vagyok, és együtt tudok menni a legjobbakkal.”
Még egy “kvázi” érdekeltségünk volt este: a 800 női gyors, miután Késely Ajna úszta a legjobb időt a délelőtti szeánsz során. Az esti, úgynevezett leggyorsabb futamban aztán csak hatan jöttek jobbat nála, így összességében 7. helyen végzett, ami kifejezetten jónak mondható.
